|
1 |
„… és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.”
Lk.21,24 b
|
|
2 |
„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” Lk 21,33 |
|
3 |
„Tanít vala pedig naponta a templomban, éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák hegyének neveztetik.” Lk. 21,37 |
|
4 |
„Bemenvén pedig a Sátán Júdásba…” Lk 22, 3/a |
|
5 |
“Hol akarod, hogy elkészítsük?” (Lk 22,9) |
|
6 |
“És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett” (Lukács 22: 22) |
|
7 |
„Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot.” Lk 22,29 |
|
8 |
Nem található  |
|
9 |
„Atyám, ha akarod távoztasd el tőlem e pohárt. Mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tied legyen!” (42) Lukács 22: 39-42 |
|
10 |
„És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja. Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel? És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt. Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.” (Lk 22,47-53) |
|
11 |
“És hátra fordulván az Úr tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, amint néki mondta: mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem” (Lukács 22: 61) |
|
12 |
„Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. (…) Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.” (Lk 22,66a.71.) |
|
13 |
“De azok erõsködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.”
Lukács 23,5
|
|
14 |
„És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.” (Lk 23,12) |
|
15 |
„De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabbást” Lukács 23,18
|
|
16 |
„Mikor azért elvivék Őt,egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát,hogy vigye Jézus után.”
Lukács 23 , 26
|
|
17 |
„Atyám! bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek.” Lk 14,23/a |
|
18 |
“A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!”
Luk. 23,39
|
|
19 |
“Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely húsvétnak mondatik. És a főpapok és az írástudók keresnek módot, hogyan öljék meg őt (Jézust); mert féltek a néptől. Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából való; És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe. És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki; Ő pedig megigéré, és keres jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.”
Luk. 22,1-6
|
|
20 |
“És odamenvén elkéri a Jézus testét.” ( Lukács 23: 52) |
|
21 |
„A hétnek első napján pedig kora reggel…” Lk 24,1 |
|
22 |
“És íme azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba…”Lukács 24:13-27 |
|
23 |
„… Ő úgy tőn, mintha tovább menne.” (Lk 24,28)
|
|
24 |
Lukács 24: 28-35 „És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. (30)” |
|
25 |
“Kivivé őket Bethániáig, és felemelvén az ő kezeit megáldá őket”(Lukács 24: 50-53). |
|
26 |
Nem található |
|
27 |
„És felméne a József háza is, Béthel ellen, és az Úr volt ő vele.” Birák 1, 22
|
|
28 |
“És támasztott az Úr bírákat, a kik megszabadíták őket szorongatóiknak kezéből.” (Bir2,16) |
|
29 |
„Ekkor megint az Úrhoz kiáltottak Izrael fiai, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot” (Bir 3) |
|
30 |
„És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.” Bírák 4, 7 |
|
31 |
„…akik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az õ erejében!” (Bír 5,31) |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
