A német reformáció

1. Bevezetés

A reneszánsz korszakának bevezetésekor meg kellett említeni, hogy a reneszánsz egy „új kor”: új alapra helyezi az ember-ember kapcsolatokat, új alapokra helyezi a társadalom rétegződését, és teljesen „újjászervezi” az Isten-ember kapcsolatot. És ez az újjászervezés nem más, mint az európai reformáció.

2. Luther

A német reformációt egy személy indította el: Luther Márton, ágostonrendi szerzetes. A konkrét időpont és esemény: 1517.október 31., mikor Luther a wittenbergi templom kapujára kiszögezi 95 tételét.

Na de mit kritizált Luther?  Leginkább egy esemény váltotta ki a konkrét kritikát, az pedig az úgynevezett búcsúcédulák árusítása volt. A katolikus egyház pénzszűkében – többek közt a Szent Péter bazilika építése miatt – búcsúcédulákat árult, melyek megvásárlásával az ember a Földön be tudtda biztosítani a mennyországban a helyét. Legalábbis a prédikátorok szerint. Egész kis „menü” volt: különböző összegeket kellett fizetni a házasságtörésért, a paráználkodásért, gyilkosságért, énekórán való nem figyelésért.

            Ez valóban nagyon nem szép húzás, jogos tehát a kritika. Emellett igen elterjedt volt még az egyházi méltóságok adása-vétele (=simónia), amit szintén elítélt Luther. Sokkal fontosabb volt, hogy később – tisztán vallási alapon – a szerzetesrendek feloszlatását is javasolta.

Luther reformjainak hatása. ad 1) az istentisztelet nyelve: az anyanyelv. ad 2) lefordította a Bibliát németre németre (Wartburg várában), mely döntő irodalmi hatást gyakorolt a német nyelvre. ad 3) politikai következmények: az egyházi vagyon világiasítása (pl. a szerzetesrendek földtulajdonát elvették) – emiatt sok világi méltóság áll Luther mögé, akiknek nem a vallási kérdések voltak a fontosak, hanem a pénz (ezeket nevezhetnénk „hiéna körnek” is). Sajnálatos következménye volt a reformációnak a vallásháborúk sorozata, melyben mindkét fél emberáldozatokat is elszenvedett, sőt a reformált egyházak néha egymás ellen is erőszakkal léptek fel.

3. A három „sola”

Luther tanai közül különösen fontos a három „sola” (=csak). Így hangzik:

Az ember sola fide – azaz csak a hite (nem a cselekedetei) által, sola gratia –csak az [Isten] kegyeleméből jut az üdvösségre.

sola scriptura – csak a Szentírás a mérvadó, az eddigi Hagyomány nem, mely tanai közül az évszázadok folyamán többet hittételként fogad el a katolikus egyház (ezért van nagy kezdőbetűvel a hagyomány szó).