A Reformáció Angliában is elindult. Azonban itt nem volt olyan vezető keresztény alak, mint Luther, Kálvin, vagy kicsit északabbra Knox. Így maga az uralkodó vált reformerré, nyilván politikai, sőt személyes okokkal vezérelve, és ő lett az egyház feje is. Az új Anglikán egyház hagyományörző lett, mivel az uralkodót nem a Biblia motiválta a változásokra. Külső szempontból nagyban hasonlít a lutheránus egyházra.

A reformáció előszele

A lollardok Wycliff ideje óta megmaradtak Angliában. A XV. században jelentős földalatti keresztény mozgalom működött az alacsonyabb rendűek között. Természetesen megvoltak a gazdasági és politikai okok. Nagy mennyiségű pápai terület volt Angliában és sok pénz áramlott Rómába. Ez volt az egyik fő probléma, amelyet a középréteg minden országban rossz szemmel nézett és ezért örömmel álltak VII. Henrik mögé, amikor úgy döntött, hogy Rómával szakít. Fontos megemlíteni a bibliai humanisták szerepét is. Colet-ról már beszéltünk, de feltűnt a színen William Tyndale (1494-1536) és társa Miles Coverdale, akik kiadták az első nyomtatott angol Újszövetséget, amely Erasmus görög szövegén alapult. 1525-ben Wormsban 3000 példányt nyomtattak, és kereskedők terjesztették Angliában.  Coverdale 1535-ben adta ki a teljes Bibliát angol nyelven. Csodálatos látni, hogy a minden helyen a reformáció első lépései szorosan összefüggtek az Újszövetség anyanyelvi fordításával. Luther írásai is kezdtek elterjedni, különösen szívesen olvasgatták azokat az egyetemeken. 1521 VIII. Henrik, Anglia uralkodója írt egy védelmet Luither Babiloni fogsága ellen. A hálás pápa a Hit védelmezője címet ajándékozta neki ezért, amelyet a brit király azóta is használ.

VIII. Henrik nőügyei

A refomáció közvetlen kiváltó oka Henrik nőügyei és az volt, hogy Henrik (1509-47) utódott szeretett volna, de Katalintől nem ment, ezért Boleyn Annát kívánta feleségül venni, akibe amúgy is szerelmes volt. Ahhoz, hogy elválhasson, előbb a maga irányítása alá kellett vegye az egyházat Angliában. Henrik nagyon megnyerő, jóképű, művelt, társasági, sportoló ember volt, de jártas a teológiában is. Az apja VII. Henrik a gyermekeit fontos királyi családokkal házasította, így lánya Margaret lett a skót Jakab felesége, később az ő utódai lettek Anglia királyai. Arthur fia a spanyol Katalint vette el, azonban Arthur halála után a pápa engedélyével 1503-ban a fiatalabb Henrik vette el. Egy gyermekük született, aki Tudor Mária néven uralkodott később. Amikor látszott, hogy nem lehet fiók, Henrik úgy gondolta, hogy Isten bünteti, hogy a testvére feleségét vette el, amelyet sem az egyházi jog, sem a Biblia nem támogatott (III.Móz 20:21), valamint azt látta, hogy abban a korban egy férfi utódra van szükség az ország kormányzásához. Mivel beleszeretett a csinos Annába, a pápánál a válást kezdeményezte, de a pápa nem adhatta meg, mert Katalin unokaöccse, V. Károly spanyol uralkodó befolása alatt állt.

A tettek

Henrik miniszterelnöke Thomas Cromwell lett és a Canterbury érsek (ő az angol egyház vezetője) 1532-ben a protestáns Thomas Cranmer (1489-1556) lett. Henrik a parlament jóváhagyását kérte, amely valójában az ő irányítása alatt volt, és meg is kapta a Rómától való elszakadáshoz és a kolostorok bezárásához. Egy kinevezési vita miatt végül a klérussal saját magát neveztette ki az egyház vezetőjének "ameddig Krisztus törvénye engedi". 
Cranmer 1533-ban semmissé nyílvánította házasságukat és még abban az éveben elvette Annát. Ezután sorra hozták a törvényeket, amelyek megtiltották az angol papok külföldi állomásozását, a pápának fizetett adók kijutását, a pápai törvényszékre fellebbezést, stb. A végső szakadás az 1534-es Act of Supremacy, amelyben kijelenti, hogy a király az egyház teljhatalú vezetője. Okokat keresett és talált, vagy koholt a kolostorok bezárásához, amelyből több százat záratott be, a földeket kisajátította, ill. támogatásának megszilárdításához olcsón a középrétegnek adta át.
Az 1539-es Six Articles nyílvánvalóvá tette, hogy csak Rómától szakadt el az angol egyház, azonban tanilag hű maradt, annak ellenére, hogy korábban az uralkodó több dologban engedett a reformációnak, de a külső nyomások megszűnésével ezt visszavonta. 1536-ban Annát kivégeztette házasságtörésért, de inkább az volt a baj, hogy lányt szűlt (Erzsébetet). Ezután még ötször házasodott, a harmadik felesége fiat szült, de a felesége meghalt. Henrik megszabadította a gyülekezetet Rómától, nemzeti egyházként királyi irányítás alá került, és elérhetővé tették angolul a Bibliát (láncolt Biblia). Utolsó határozata szerint Edward, Mária és Erzsébet sorrendben követik őt gyermekei a trónon.

VI. Edward reformjai

Henrik halála után fia, Edward (élt: 1537-1553) került trónra 9 évesen. A protestáns Somerset hercege lett a régens, aki segített a fiatal királynak a reformok véghezvitelében. Hatályon kívül helyezték a Six Articles-t, 1547-ben a laikusoknak is engedélyezték az úrvacsorát, törvényessé tették a papok házasodását, az egyházi alkalmakat anyanyelven tartották, stb. 1553-ban a királyi egyház hite a "42 cikk" lett, amely kálvinista jegyeket visel magán (Knox hatása), a Cranmer által készített Közös imádság könyvét vezették be az egyházi rend fő irányadójának. 

Tudor Mária

A trónon Mária követte Edwardot, aki 1553-tól 1558-ig uralkodott (1516-1558). Mária rávette a parlamentet, hogy tegye semmissé Edward reformjait és állítson vissza mindent apja halálakor fennálló állapotra. Ezek mellett üldözést is indított, közel 300 protestáns pásztort égetett el, köztük Cranmert is. Ez viszont nagy lendületett adott a népnek, hogy a protestánsok mellett döntsön. Ehhez hozzájárult Foxe mártírokról írt könyve is (1563). Mária nagy hibája volt II. Fülőp spanyol uralkodóval kötött házassága 1554-ben, amely miatt az országa ellene fordult.

Erzsébet

Erzsébet ekkor került trónra 25 évesen (élt: 1533-1603). A spanyol király és a skót királynő is igényt tartott a trónjára, valamint az ország megosztott volt a két vallási tábor között. Maga protestáns volt, de nem akart konfrontálódni a pápát támogatókkal, így egy olyan utat választott, amely mind a két félnek megnyugtató volt. Alapvetően visszaállította a korábban elfogadott protestáns dokumentumokat, de módosításokkal. Pénzbüntetést kapott, aki nem járt gyülekezetbe. 1570-ben a pápa kiközösítette, válaszul a titokban szervezkedő jezsuiták közül 125-öt kivégeztetett. Ekkor a pápa segítségül hívta spanyol Fülöpöt Anglia visszaállítására a római uralom alá. Fülöp több oldalról is örült ennek, főleg, hogy tudta, hogy Erzsébet segíti a németalföldi lázadókat. 1588-ban a spanyol armada megtámadta a briteket, de hatalmas vereséget szenvedett a fürgébb angol hajókkal szemben. Ez a korszak egyik legjelentősebb történelmi eseménye volt. Anglia lett a protestánsok védelme Európában, segítséget adott a németalföldieknek és a francia protestánsoknak is.